Volt egyszer egy kir�ly, akinek kir�lys�ga a vil�g v�g�vel volt hat�ros. B�slakodott is sokat emiatt, hiszen m�g m�s orsz�gok rendes n�pekkel tudnak h�bor�zni, õ csak a szakad�k m�ly�n kavarg� k�dbe hajig�lhatott kavicsokat.
   Sokat �ld�g�lt a sz�d�tõ peremen �s n�zte alant a feh�r gomolyg�st.
   – Ha val�ban ez a hely lenne a legutols� a f�ld�n – gondolta mag�ban –, akkor mi tartja hely�k�n ezeket a szikl�kat? Mit takar a k�d, �s mi�rt van egy�ltal�n k�d, ahol nem lenne szabad m�r semminek sem lennie?
   Gondolkozott hetekig, h�napokig. M�r t�vig r�gta a k�rmeit, m�r hideg borogat�ssal kellett hûs�teni izz� hal�nt�k�t, de nem tal�lta a megold�st. Kidoboltatta h�t, szerte az orsz�gban, hogy annak adja le�nya kez�t, �s ami m�g ezzel j�r, aki fel tudja der�teni az ismeretlent, aki bizonyoss�ggal tud szolg�lni sz�m�ra.
J�ttek is messzi f�ldrõl, mindenf�le n�pek. P�nc�los lovagok, nemesi csal�dok m�sodsz�l�ttei. J�ttek kereskedõk, v�ndorkom�di�sok �s sz�lh�mosok is, azonban ahogy len�ztek a m�lybe, mindnek elment a kedve az uralkod�st�l.
   Volt egy leg�ny, legszeg�nyebb a f�ld�nfut�k k�zt. Meghallotta õ is a h�v�st, r�gy�jtott egybõl gy�k�rpip�j�ra, majd megp�d�rte bajsz�t:
   – Nincs h�zam, nincs any�m, nincs szeretõm. Ha kudarcot vallok, legfeljebb nyomorult �letem v�sz k�rba, ha belekapaszkodom egy angyal l�baiba, akkor m�g az se! – teleszedte tariszny�j�t �tmenti s�sk�val, majd nekiveselkedett �s meg sem �llt a kir�lyi udvarig. Az õr�k elõsz�r nem akart�k beengedni a tr�nterembe.
   – Ten�ked lenne annyi b�tors�god, mint senki m�snak? – k�rdezt�k – Te keln�l �t a sûrû felhõk�n? Hordd el magad, vagy miszlikbe apr�talak �s a kuty�k el� sz�rom csontjaid!
   – Nem �gy van az, j� uram! – h�zta ki mag�t a leg�ny – Vesd le d�szes ruh�id, �s t�maszd b�rdod a terem sark�ba. Akkor majd megl�tjuk, hogy ki az emberebb!
   Na, erre m�r nem volt mit felelni. T�rult az ajt�, �s bel�phetett a d�szes terembe, majd t�rdre borult.
   – Uram, kir�lyom! �letem, hal�lom…
   – A l�nyeget mondjad, fiam – szak�totta f�lbe a kir�ly –, mert nincs id�nk a mafl�kra. Honnan mer�tetted a b�tors�got, hogy sz�nem el� j�rulj?
   – Szedje �ssze n�kem az �sszes �rtatlan le�nyt az orsz�gban, olyan k�telet fonatok a hajukb�l, amilyet nem l�tott m�g a vil�g! Egyik v�g�t a legv�nebb di�f�hoz k�t�z�m, a m�sikon pedig leereszkedem a szakad�kba. Ha visszat�rtem, uram f�l�be s�gom, amit odalent l�ttam.
   – Azt mondod? – k�rdezte csod�lkozva a kir�ly.
   – Azt, h�t! – felelte a leg�ny, �s m�r ny�jtotta volna a kez�t parol�ra, de elsz�gyellte mag�t, �s csak a bajusz�t p�d�rte meg �jfent.
   Egybeterelt�k h�t az �sszes sz�zet, �s kopaszra ny�rt�k mind. H�t napon �s �jjelen kereszt�l font�k az asszonyok a k�telet, amit huszonh�t �k�r vonszolt a vil�g perem�re. Oda is k�t�zt�k az egyik v�g�t a legv�nebb di�f�hoz, kilencszeres csom�val, a m�sikat pedig lebocs�tott�k a m�lybe.
   J�l megr�ngatta a leg�ny a k�telet, oszt' elkezdett ereszkedni lefel�. Ereszkedett, m�g erej�b�l futotta. Tal�lt akkor egy kis p�rk�nyt, ahol megpihenhetett. Vacsor�ra csak fonnyadt s�ska jutott, de megette j� �tv�ggyal, �s m�r csuk�dtak is le szemei.
   M�snap el�rt a k�dnek hat�r�hoz. Feln�zett a magasba, �s hangy�knak t�ntek mind a k�v�ncsiskod�k, kik szem�kkel k�s�rt�k �tj�n. K�rbevette �t a feh�rs�g, hideg �s sikaml�s lett a leveg�, nem l�tott az orra hegy�ig sem. M�szott csak, rend�letlen�l m�szott eg�szen, am�g el nem szakadt a k�t�l. Hogy-hogynem, az egyik le�ny, kinek bel�font�k a haj�t nem volt annyira �rtatlan, mint ahogy az anyja tudta. Nem is volt k�pes megtartani a leg�nyt, sz�tfoszlott kez�ben, ahogy a k�t�lnek ahhoz a r�sz�hez �rt.
   – Kit�l b�cs�zzam most? – gondolkozott zuhan�s k�zben – Nincs h�zam, nincs any�m, nincs szeret�m. B�cs�zom akkor a napf�nyt�l, b�cs�zom att�l a b�n�s le�nyt�l, ki a vesztemet okozta.
   �pp itt tartott a b�cs�zkod�ssal, amikor egy z�ld szalagot l�tott meg maga alatt. Foly� volt az, � pedig hangos csobban�ssal elmer�lt benne, �s les�llyedt eg�szen a fenek�ig. Ott z�ld halak vett�k k�r�l, nekifesz�ltek h�tukkal, felsz�nre tolt�k, majd kil�kt�k �t a partra. Ott megjelent egy z�ld szem� macska, �s intett, hogy k�vesse. Z�ld erd�k�n �s z�ld mez�k�n �t vezette egy h�zik�ig. Bel�pett a z�ld kapun �s megl�tott egy z�ld szem� le�nyt.
   Ha m�g csak a szeme lett volna z�ld!
Ahogy f�l�nken elmosolyodott az a le�ny, szemeinek f�nye beragyogta a szob�t, �s a kert vir�gai elford�tott�k arcukat a napt�l. Az ablak k�r� gy�ltek mind, hogy f�r�djenek az � f�ny�ben.
   – Ejha! – gondolta mag�ban a leg�ny – Ilyet sem l�tni minden nap – majd hangosan hozz�tette:
   – H�t t�ged meg honnan szalajtottak?
   – V�rtalak m�r – felelte a le�ny les�tve szemeit – Gyere most, had mutassam meg, amit l�tni akarsz.
Kimentek a h�zb�l, �s elindultak egy keskeny �sv�nyen. A l�ny bel�karolt, �s mes�lni kezdett:
   – Ez a hely, ahol most vagyunk, igaz�b�l nem l�tezik. L�thatatlanul lebeg a semmi �s a valami k�zt, de neked megmutatja mag�t, mert elmer�szkedt�l id�ig. Olyan, mint az a v�kony s�v, az �lom �s �bred�s k�zt, ahol a csod�k t�rt�nnek. Elvezetlek a vil�g v�g�re, de csak egy pillant�st vehetsz re�, mert ha sok�ig n�zed, mag�ba szippantja a lelked – el�rtek egy patak partj�ra, amin �ves fah�d vezetett �t – Innen magadnak kell menned, de adok egy cs�kot, hogy visszatal�lj.
Megcs�kolta a leg�nyt, aki fej�be h�zta kalapj�t, megp�d�rte bajsz�t �s sz� n�lk�l �tnak eredt. Az �sv�ny folytat�dott m�g egy darabig, majd embernyi k�fal �llta el az �tj�t. Felkapaszkodott, �s �tn�zett a t�loldalra.
Amit l�tott az a legs�t�tebb �jszaka volt. Spir�l alakban hullott bele a vil�gb�l kisz�reml� f�ny, �s min�l t�bbet sz�vott mag�ba, ann�l nagyobb �s feket�bb lett. �gy �rezte, feje tetej�re �llt minden, �s � f�gg a semmi k�zep�n. Belekapaszkodott egy k�sza f�nysug�rba, ami r�gt�n h�zni kezdte maga ut�n, hogy egy�tt old�djanak fel a semmiben, de akkor valami elkezdte �getni az arc�t. Ahogy odakapott, elvesztette az egyens�ly�t, �s visszazuhant a f�ldre.
   – H�, az any�d keservit! – ki�ltotta, majd leporolta a ruh�j�t �s visszament a l�nyhoz.
   – L�ttad, amit l�tnod kellett? – k�rdezte az.
   – L�ttam biz', hogy vakultam volna meg! Mekkora ez a f�ld?
   – �ppen akkora, hogy ketten elf�r�nk rajta. Maradj velem, �s soha nem �r el a t�l hidege.
   – H�rt kell vinnem a kir�lynak. Ha megkapom a koron�t, visszaj�v�k �rted, �s h�zamba vezetlek.
   – Nem teheted, mert itt az id� sokkal gyorsabban m�lik, mint odafent. Akkor sz�lettem, amikor elkezdt�l m�szni lefel�. Testem bimb�zni kezdett, mikor elszakadt k�teled, �s �pp elad�sorba ker�ltem, ahogy t�ged mag�ba fogadott a foly�. Ha most felk�szol a szikl�kon, m�g a felh�kig sem fogsz �rni, mire �n r�ncos �regasszony leszek, �s nem l�tod meg a peremet, csak miut�n hideg testem porr� omlott – �m smaragdsz�n k�nnyei sem ind�tott�k meg a leg�nyt.
   – Hazug �s gy�ny�r� teremt�s vagy! – mondta nevetve – Kett�t sem fogsz pislogni, mire visszat�rek.
   – Nem lesz hova visszat�rned, mert ez a f�ld is eleny�szik. Te vagy az els�, te vagy az egyetlen, aki l�thatta. Az ut�nad k�vetkez�k abba a feketes�gbe fognak zuhanni, amit magad is l�thatt�l. Mondtam, hogy ez a hely nem l�tezik, ha m�gis, akkor csak most �s csak egyszer.
   A leg�ny megvonta a v�ll�t, �s elindult. Hamar meglelte a szikl�t, �s k�tele nem l�v�n m�szni kezdte a csupasz falat. H�rom napba tellett, mire el�rte a felh�k alj�t. Visszan�zett onnan a talpalatnyira zsugorodott f�ldre, �s egy t�p�r�d�tt alakot l�tott. M�g ki lehetett venni, ahogy hossz� feh�r haj�t cib�lja a sz�l. Elszorult a torka, ahogy meg�rtette az igazs�got, de k�szott tov�bb. A hideg k�dp�ra elmosta k�nnyeit, �s a kibukkan� nap kem�nyre sz�r�totta arcvon�sait.
   Erej�nek v�g�re j�rt, mire fel�rt. �ljenz� t�meg fogadta, �s er�s kezek seg�tett�k �t a peremen. Megmosdatt�k, takaros ruh�kba �lt�ztett�k �s bet�mogatt�k a tr�nterembe.
   – Visszat�rt�l, �des fiam! – �rvendezett a kir�ly – Gyere, s�gd f�lembe akkor, amit l�tt�l.
   – Amit l�ttam, azt nem merem s�gni, csak ki�ltani szerte a vil�gba – felelt a leg�ny – A felh�k alatt a hal�lnak orsz�ga van. Soha ne mer�szkedjen senki oda, mert �n voltam az egyetlen, aki m�g visszat�rhetett.
   – A h�r, mit hozt�l, nem boldog�t, de megnyugtatja lelkem. Vedd h�t jutalmad – a kir�ly int�s�re egy lef�tyolozott le�nyt k�s�rt be k�t udvarh�lgy. A leg�ny odal�pett hozz� �s elvonta arc�r�l a v�kony sz�vetet. Z�ld szemeket l�tott, �s r�gt�n felismerte �ket.
   – Te vagy az! – ki�ltotta, �s karjaiba z�rta a le�nyt.

Ki mondta ezt? �, vagy a t�boly? Nem tudni.

Nem tudni